ELEMEK

Venczel Viki:

Gyógyító tűzzel elégetek mindent.
Gyógyító vízzel átmosom a lelkem.
Gyógyító széllel elfújom mi nem kell.
Gyógyító földdel megtartom a kincsem.
Gyógyító fénnyel kinyitom a szívem.

Venczel Viki
Bennem éltek

Víz, víz, gyönyörű permet,
tűz, tűz, szikrázó estek,
velünk vannak, átölelnek és szeretnek.
Szél, szél, csodás lélek,
föld, föld, rajtad élek
velünk vannak, átölelnek és zenélnek.
Ég, ég, öröm fények,
szép, szép, Földön élek.
Bennünk, velünk együtt élnek,
szeretnek és átölelnek.
Ébren, s álmomban megjelennek.
Víz, víz, éltető édes,
tűz, tűz, perzselőn éget,
szél, szél, tánc és ének,
föld, föld, csodás élet.
Ég, ég, most már fénylek,
szép, szép, együtt érzek.
Érzem ahogy átöleltek, s bennem éltek.

Venczel Viki:
VÍZ VAGYOK

Víz vagyok, ez az életem
Ha szomjas vagy igyál belőlem. Vízből vagyok majdnem teljesen. Mielőtt megszülettem ez volt a helyem.
Ez ringatott engem az anyai bölcsőben.
Isten könnycseppjei hullanak ránk, mint esőcsepp, jégeső, zápor, zivatar és ebből lesz a tenger és az óceán.
-érként születek
-forrásként ünneplek
-patakként növekszem
-folyóként öregszem
-tengerként örvendem
Hol úszom az árral folyamként hol állok középen, hatalmas tóként.
Csobogok, élek, szeretek, változom, gyógyítlak titeket.
Tavasszal friss vagyok,
Nyáron zuhogok,
Ősszel sár, láp és mocsár, pocsolya lesz belőlem.
Télen hóesés, jégeső. Hópehelyként szállok, zúzmaraként állok. Az ablakodon, mint lehelet, jégvirágot alkotok.
Víz vagyok élet és nedű nézz körül miden csupa derű.
Szivárvány híd van a kertem közepén, mikor energia zuhannyal öntözöm a fűmagokat én.
Víz vagyok, Hallgass rám! Benned élek! Veled maradok, ameddig csak akarod!

Venczel Viki:
LEVEGŐ VAGYOK

Nélkülem nem tudsz élni, de én sem nélküled.
Hol szellőként fújdogálok, hol viharként tombolok.
Én vagyok a lélek, a lélegzet. Időm, mint a tenger, de én csak egy száraz homokszem vagyok kit ide-oda fúj a szél.
Hol felkap, hol betemet, s így utazom a hullámok tengerén.
Hűvös vagyok és én vagyok gondolatod.
A szelek szárnyán tanítalak.
Hallgasd és figyeld!
Úgy változom, mint az elméd: -fuvallat vagyok
-szellő vagyok
-szél vagyok
-vihar vagyok
-tornádó és hurrikán.
Gyere, utazz velem bátran!
Én vagyok az kedvesem, a szellemi útitárs.

Venczel Viki:
TŰZ VAGYOK

Hol pislákolok, hol vulkánként kitörök.
Velem melegíted ételedet és én télen átölelem sejtjeidet.
Szeretsz velem, körém ülsz.
Félsz tőlem, sötétülsz.
Áhítattal nézel vagy meditálsz velem, vagy megijedsz, s elfutsz előlem.
Egy parányi szikra is elég, hogy fellobbanjon bennem az erő, de ha ez nincsen, napokig kialszom, s várom, hogy a parázs újra lángra kapjon.
Kedves barátom,
Ne félj tőlem!
Élj velem!
Én vagyok a védelem.

Venczel Viki:
FÖLD VAGYOK

Föld vagyok
Én vagyok a Föld anya.
S ti vagytok gyermekeim.
Ha meginog hitetek,
Rengek,
S ti megijedtek
Érzékeny vagy így jelzem én.
Hisz én vagyok maga a földrengés is.
Légy stabil!
Higgy és megadatik!
Én vagyok az energia.
Erőt adok, s hitet, s felszámolom vétkeidet.
Ha itt az idő, s távozol, befogadlak újra, ne félj tőlem, gyere bátran, szeretlek és várlak, hisz így segítem átalakulásodat.

Venczel Viki:
FÉNY VAGYOK

Fény vagyok,
a forrás
színtiszta szeretet,
nem más, mint
az Isteni eredet.
Visszahívom lelkem
tékozló, kóborló, leláncolt részeit,
megtisztítom, feloldom,
hamis, homályos képeit.
A fényt választom,úgy döntöttem,
így új kapuk nyílnak meg előttem.
A fény utamat járom,
ahol csak fény van és szeretet,
hogy újra önmagam lehessek!
Az a tiszta fénylény,
az a szeretet,
aki voltam, vagyok, s leszek,
így most harmóniában élhetek.

Venczel Viki:

Víz vagyok áramlok,
Tűz vagyok lángolok.
Dám dáridám dám dám
Szél vagyok tombolok,
Föld vagyok gyógyítok.
Dám dáridám dám dám
Víz vagyok érezlek,
Tűz vagyok perzselek.
Dám dáridám dám dám
Szél vagyok elfújok,
Föld vagyok megtartok.
Dám dáridám dám dám.

Venczel Viki

Tűz a szellemem
Víz az én lelkem
Levegővel lélegzem
Föld pedig a testem

Csillagokból jöttem
Fény vagyok e testben
Szeretetből születtem
S oda visszatérek

De itt van most a helyem
Hazám az én földem
Itt mindenfélét játszom
Mert a Föld az otthonom

Elfogadlak téged
Megbocsájtom vétked
Elengedem a múltat
S átélem az újat

Mi lenne, ha így szeretnél?
Mi lenne, ha így szeretnék?

Csodás Világ jönne

Csillagokból jöttem
Föld pedig a testem
Átélem az újat
S járom az utamat

Én vagyok az út is
A jövő és a múlt is
De most van itt az idő
S a csodás Világ eljő

Mert fény vagyok e testben
S szeretetből jöttem
Fogd meg hát a kezem
S indulj el velem

Csak a szíved nyisd ki újra
S fényt vigyél az útra

A fényből jöttél
s a fény fele tartasz,
közte egy tartalmas élet,
s többé már nem alhatsz.
Itt az idő, ébreszd a lelked.
Fény vagy Te is, tudod és érzed.
Nyitod a szíved, s magadra hallgatsz,
Egy vagy és minden, most szeretet adhatsz.
Megfigyelsz mindent, az erdőben sétálsz.
Kapcsolódsz egy fával, s vele is eggyé válsz.
Mert a fényből jöttél,
s a fény fele tartasz,
átadod nékünk, mit ezáltal kaphatsz.
Benned van minden,
múlt és jövő,
tapasztalat és a teremtő.
Ha becsukod szemed, most emlékezhetsz.
Ha becsukod szemed, most emlékezhetsz.
Mert a fényből jöttél és a fény fele tartasz,
egy vagy és minden,
most szeretet adhatsz.
Itt az idő, ébred a lelked,
fény vagy Te is, tudod és érzed.
Fény vagy Te is, tudod és érzed.